Gergő
Sziasztok! Tóth Gergely a hivatalos nevem, de mindenki csak Gergőnek hív, amit ha meghallok "szaladok" is! 2013 nyarán nagy hirtelen jöttem a világra, Anyáékat jól megijesztve, mert sajnos újra is kellett éleszteni. Az orvosok azt mondták súlyos oxigénhiányt szenvedtem, napokig csak a gépek tartottak életben. Na de én úgy döntöttem elég volt ebből, látni szeretném a Szüleimet, így hát életem 6. napján kinyitottam a szemem és nekivágtam az életemnek. Ügyesen ittam, ettem, pikk-pakk otthon is voltunk. Innentől kezdve nem hagytam Anyáéknak egy cseppnyi szabadidőt sem, de Ők mégis nagyon boldogok voltak! Tornáztattak reggel, délben, este, jártunk különféle fejlesztésekre, úszásra, majd jöttek a terapeuták, minden nap más-más, nagyon izgalmas volt. Majd bölcsis lettem, ahol szuperül éreztem magam végre sok-sok gyerek között lehettem. Közben Anyáék megajándékoztak egy kistesóval, végre nekem is lett egy saját játszópajtásom! Sajnos az eddigi évek során átestem egy-két műtéten is, ami elég ijesztő volt, koponyámat négyszer, gerincemet egyszer műtötték, de ez szóra sem érdemes. Mára már 3. osztályos nagyfiú lettem, megtanultam katona módra kúszni és dolgozunk azon, hogy felálljak és képes legyek pár lépést megtenni. Sok-sok mindent megértek, de nehézkes tudom kifejezni magamat, főként mutatással sikeredik, például ha éhes vagyok, megyek a hűtőhöz vagy mutatom a kenyeret. Megtanultam kimondani az IGEN-t, aminek mindenki nagyon örült! Nagyon szeretek sétálni, TV-t nézni, labdázni fogócskázni, bújócskázni, birkózni főként Danival, a tesómmal. A lényeg, hogy foglalkozzanak velem. Sajnos a türelem nem az erősségem és szeretek a középpontban lenni. Szeretem ha nyüzsgés vesz körül, ami szerencsére jellemző az én családomra. Szerencsére idén szeptembertől én is csatlakozhattam a Zugolydás Fiúkhoz, akiket már évek óta ismerek és ahol szintén jó kis nyüzsgés van. Remélem, Ők is örülnek nekem és jó barátok leszünk!!