Gyuszkó

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy kisfiú. Nagyon különleges fiúcska ő, csupa-csupa jó tulajdonsággal. Imádja a meséket, végtelenül türelmes, alkalmazkodik mindenhez és mindenkihez, és szereti a kishúgát. Viccesnek találja, ha apukája bohóckodik vele, ha az anyukája énekel neki. Ez utóbbi nyilván mosolyt fakasztó, hisz borzalmas hangja van.

Lehet, hogy szeretne focizni, talán várat építeni is, esetleg papírsárkányt

eregetni, ezt nem tudhatjuk. Nem tudhatjuk, mert valóban különleges, hiszen nem tud járni, sem beszélni. Babaszinten kommunikál, de látszik a szemében, hogy sok mindent megért.

Egyszer egy teljesen átlagos reggelen, valamikor 4 évvel ezelőtt egy fiatal nő a férjével besétált a kórházba. A nő igencsak fájlalta a derekát, hisz hatalmas pocakja volt. Gyermeket hordott a szíve alatt, aki még aznap megszületett. Nem lehetett hallani a kis sírását, csak hosszú-hosszú percek után. Hirtelen összeszaladtak az orvosok, nagy volt a pánik, senki nem mondott semmit az aggódó nőnek és a férjnek. Illetve mégis. Csak annyit, hogy valami fura rángás volt a gyermeken, ezért el kell őt vinni egy másik kórházba, ahol okosabb orvosok majd megvizsgálják.

Megvizsgálták, de nem találtak semmi furát.

Teltek-múltak a hetek, a gyermek nőtt, cseperedett, azonban különleges módon. Nem úgy, mint a többi gyermek, valahogy máshogy. Rengeteg orvosnál járt látogatóban, akik közül egy sem tudta megmondani, hogy miért ilyen sajátos módon növekedik. Miért vannak újra ezek a fura rángások, miért nem néz egyértelműen az édesanyjára, miért csak az egyik oldalra fordítja a fejét???

Miért nem beszél még, miért nem mászik még?? Miért, miért??

Aztán barátok helyett gyógytornászok lettek a legközelebbi pajtásai. Minden napra jutott egy. Volt szigorú néni, kedves néni, de mindenki valahogy a kisfiú javát akarta. Teltek-múltak a hónapok, ügyesedett is, de legjobban otthon szeretett lenni. Ott volt a legboldogabb. Mondhatnám, hogy itt a vége, fuss el véle, de a történet talán még csak most kezdődik igazán, vagy legalábbis egy új fejezet nyílik. Történt ugyanis, hogy a fiúcska óvodáskorba lépett, és egyre inkább vágyott arra, hogy gyerekek között legyen. Óvoda viszont nem terem ám minden sarkon ilyen különleges gyermeknek. Ezért néhány szülő elhatározta, hogy teremt egyet nekik. Egy olyan csodálatos fejlesztőházikót, ahol ez a különleges fiúcska barátaival boldogan cseperedhet tovább, amíg ez a kis történet befejeződik.