Mi is az a Zugolyda?
Iskola, játszoda, tanoda. Mind ez egyben. Olyan gyerekeknek, akik eltérő módon fejlődnek, akik speciális szükségletekkel élnek, akik súlyosan és halmozottan sérültek. Ezek a gyerekek a jelen oktatási rendszerbe nem integrálhatóak, komplex fejlesztésük és teljes körű nappali ellátásuk országos szinten nem megoldott. Nincs elég iskola, nincs elég pedagógus, a tárgyi és a személyi feltételek az esetek nagy részében nem megfelelőek.
Ez a helyzet a gyerekkel együtt az őt nevelő családot is erősen érinti.
Többnyire az egyik szülő munkáját feladva a gyermekét gondozza, fejlesztésekre hozza-viszi, kereső tevékenységéből kiesve a család amúgy is nehéz helyzetét tovább terheli. Mindemellett az érintett családok szegregálódnak, sok esetben mind szociálisan, mind gazdaságilag a teljes leszakadás veszélyezteti őket. Más esetben a szülő olyan intézményt kénytelen választani, ahol a gyermeke fejlesztési és szociális igényei nem teljesülnek, így a gyereknek esélye sincs egy önállóbb életre.
Érintett családként napi szinten tapasztaljuk, hogy hétköznapi kihívásainkra az állami rendszerek nem képesek egyénre szabott megoldásokat kínálni, ezért hisszük, hogy alulról jövő kezdeményezéssel, mindemellett az állami szervezetekkel való szoros együttműködéssel, valódi igényekre célzottabban tudunk reagálni.
Mi hívta életre?
2016-ban egy gyerekszobából indult útjára a kacifántos gyerekek nappali fejlesztésének és ellátásának formabontó "házi" megvalósítása. Lépésről lépésre haladva egy olyan fejlesztő "tanodát" hoztunk létre és működtetünk évek óta, ahol mára már egy öt fős iskolás csoport kacifántosai tanulhatnak, fejlődhetnek és egy építő közösséghez tartozhatnak.
Az Alapítvány a XVII. kerületi Vanília utcai bázisán biztosítja a heti 20 órás fejlesztő nevelés-oktatást a helyi EGYMI -vel és a Dió Iskolával karöltve.
Míg a szülői csapattal Völgyzugolyház működtetésén, fejlesztésén dolgozunk, addig a lelkes szakmai csapat teljes szívvel és odaadással mozgat, masszíroz, játszik, tanít, zenél, kézműveskedik, terápiázgat. Legyen szó gyógypedagógiai vagy konduktív fejlesztésről, etetés- vagy zeneterápiáról végre a mi gyerekeink is egyéni és csoportos formában, felkészült szakemberek kezei közt játszva tanulhatnak. Mindez saját tempóban, mindenkor az önállóságot támogató módon, egy kortárs közösségben.
Pár percben az indulásunkról itt: videó
és itt: videó
Kacifántosok
Somlai Szilas Nimród, de hívhatsz Nimcsinek
2010. júniusában ikertesómmal Bánkussal a 29. hétre érkeztünk. Rettentően aprók, lilák és rémültek voltunk. Inkubátorban, csövekkel és pittyegő gépekkel körbevéve startoltunk. Hallottam, hogy a doki bácsi azt mondja agyvérzés. Mindkettőnél! Utána döbbent csönd. Anya csíknyira szorította a száját, nehogy elbőgje magát. Apa elfelejtett levegőt venni. De nyugi, a doki bácsi szerint megúsztuk.
Horváth Gyula Hunor, azaz Gyuszkó
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy kisfiú. Nagyon különleges fiúcska ő, csupa-csupa jó tulajdonsággal. Imádja a meséket, végtelenül türelmes, alkalmazkodik mindenhez és mindenkihez, és szereti a kishúgát. Viccesnek találja, ha apukája bohóckodik vele, ha az anyukája énekel neki. Ez utóbbi nyilván mosolyt fakasztó, hisz borzalmas hangja van.
Kovács Iván, vagyis Ivánka
Anyukám 2012-ben, egy szép nyári napon hozott a világra. Mindenki nagyon boldog volt. Büszkén vitt haza apa és a nővérem a kórházból, akinek minden vágya az volt, hogy egy testvérkéje szülessen. Mesébe illő nyarunk volt, minden tökéletesnek tűnt. De telt múlt az idő és én nem ügyesedtem.
Almási Noel Martin, avagy Noel
Sziasztok, Noel vagyok! Egy csúnya betegség és egy oxigén hiányos állapot miatt sajnos mozgás és értelmi sérült lettem. Állandó felügyeletre és ellátásra szorulok még mindig. Szüleim és családom segítségével sokféle terápiára eljutottam és sok izgalmas vagy kevésbé izgalmas ügyesítő dolgot kipróbáltam.
