Ivánka

Anyukám 2012-ben, egy szép nyári  napon  hozott a világra. Mindenki nagyon boldog volt. Büszkén vitt haza apa és a nővérem a kórházból, akinek minden vágya az volt, hogy egy testvérkéje szülessen. Mesébe illő nyarunk volt, minden tökéletesnek tűnt. De telt múlt az idő és én nem ügyesedtem. Az első neurológiai vizsgálat után minden a feje tetejére állt. Kivizsgálások sora következett, nem is szeretném felidézni. Pár hónaposan elkezdődött a fejlesztésem. Hirtelen egy új, kacifántos világba csöppentünk, de szép lassan belerázódtunk.

Időközben az is kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai betegségem van: Allan-Hendron-Dudley szindróma. Ha most leírnám, hogy ez a hosszú név mit is takar mindenki nagyon szomorú lenne.

​

Hogy tudd milyen vagyok, elárulok néhány dolgot magamról.

- mozgásom elég ügyetlen, mindent segítséggel csinálok. De a lelkesedésem nagy és ha olyan  kedvem van

   nagyon ügyes tudok lenni

- mosolyom lehengerlő, néha visszaélek vele

- szeretem, ha viccelődnek velem, akkor sokat nevetek

- nézésem nagyon kifejező

- egyszerű dolgokra még válaszolok is a magam módján

​

Kedvenc játékaim a kardok, lufik, zenélős játékok. 

Szeretek sétálni, autózni, hintázni. Nyáron sokat fürdeni, fagyizni.

Szeretem, ha sokan vannak körülöttem, ezért is örülök, hogy anyáék  elhoztak engem ide, a Zugolydába , mert itt minden van, amire vágyom.

​