Úgy történt, hogy Réka egyszer csak írt nekünk egy levelet, miszerint ő a Bárczi Gyusztáv Gyógypedagógiai Kar hallgatója, és a szakmai gyakorlatát nálunk, Zugolydában szeretné tölteni. Bircsák Petra (szomatopedagógusunk) vállalta a mentori szerepet, és a helyi EGYMI is díjazta az ötletet. Réka mindig lelkesen és igencsak kreatívan készült az órákra, mindenféle kézzel készített játékkal. Könnyen beilleszkedett a csapatba, ebben végig támogatták őt Zugolyda pedagógusai. Nagyszerű áprilison vagyunk túl, a gyerekek nagyon megkedvelték őt. Majd eljött a vizsgatanítás napja, amire a "rovarok hetének" jegyében mindenféle kreatív pókhálós fejlesztőjátékot készített a gyerekek nagy örömére.
Az egyetemi vizsgabizottság kivonult Zugolydába Dr. Márkus Eszter dékánhelyettessel és Berencsi Andreával, Réka pedig a vizsgatanításon egyszerűen remekelt.
Néhány kép a vizsganapról:
Réka alábbiakban hitvallását és zugolydás élményeit osztja meg veletek:
„A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.” - Gárdonyi Géza
Azt kérték írjam le pár sorban, hogy éreztem magam Völgyzugolyházban, de nem tudok mást írni, csak egyetlen szót: KÖSZÖNÖM!
Közhelyesen hangzik, de valóban leírhatatlan élményekkel gazdagodtam ittlétem alatt. Szeretni és szeretve lenni, együtt menni az úton, ahol még senki sem járt nagy felelősség , de még annál is nagyobb kaland, és én szeretem a kalandokat. Ezért is választottam gyakorlati helyszínnek Völgyzugolyházat. Az első perctől fogva családtagként üdvözöltek, persze nem tagadom, a gyerekek eleinte rosszalló tekintetekkel méregettek, végül az ő bizalmukat is sikerült megnyernem, aminél nagyobb elismerés nincs. Tíz éve dolgozok látássérült gyermekekkel, egy éve kacifántos gyerkőcökkel. Sokan mondják: „milyen szép hivatást választottál”, és ez valóban így van. Szeretem a munkámat, szeretek gyerekekkel játszani és játszva fejleszteni őket, hogy a kis életük szebb és tartalmasabb legyen. Nem tudom van -e még egy olyan szakma, ahol reggel azért ébred fel az ember, hogy bemenjen a munkahelyére játszani és jól érezni magát, bízva abban, hogy amit tesz, az szép és fontos dolog.
Köszönöm, hogy itt lehettem veletek, köszönöm Völgyzugolyház alapítóinak, hogy minden porcikájukkal azon fáradoznak, hogy a világ végre észre vegye a kacifántos gyerekeket, és minden kacifántos gyermek megkaphassa a neki alanyi jogon járó fejlesztést. Köszönöm mentoraimnak, hogy minden helyzetben ott álltak mellettem, és megmutatták, hogyan lehet minden napból kihozni a legtöbbet.
Köszönjük Réka!